Bükk Vendégház leírás
Sok szeretettel várja vendégeit a Bükki Nemzeti Park lábánál, a bánkúti síparadicsom tövében, csendes, nyugodt, jó levegőjű környezetben a mályinkai Bükk Vendégház. A szálláshely 2018-ban lett felújítva, egy 4-ágyas és egy 3-ágyas szobával rendelkezik. Mindkét szobához saját, zuhanyzós fürdőszoba tartozik, valamint egy közös, jól felszerelt konyha és egy tágas étkező. Az udvaron zárt parkolási lehetőséget tudunk biztosítani mind a motorral mind az autóval érkező vendégeink számára, ugyanakkor bőven van hely különböző labdajátékokhoz, vagy szabadtéri eseményekhez, sütéshez, főzéshez. Utóbbiakhoz eszközt és tűzifát is tudunk biztosítani. Ezenfelül a kertben található egy nagy alapterületű fila...
Sok szeretettel várja vendégeit a Bükki Nemzeti Park lábánál, a bánkúti síparadicsom tövében, csendes, nyugodt, jó levegőjű környezetben a mályinkai Bükk Vendégház. A szálláshely 2018-ban lett felújítva, egy 4-ágyas és egy 3-ágyas szobával rendelkezik. Mindkét szobához saját, zuhanyzós fürdőszoba tartozik, valamint egy közös, jól felszerelt konyha és egy tágas étkező. Az udvaron zárt parkolási lehetőséget tudunk biztosítani mind a motorral mind az autóval érkező vendégeink számára, ugyanakkor bőven van hely különböző labdajátékokhoz, vagy szabadtéri eseményekhez, sütéshez, főzéshez. Utóbbiakhoz eszközt és tűzifát is tudunk biztosítani. Ezenfelül a kertben található egy nagy alapterületű filagória is, ahol az időjárástól függetlenül lehet pingpongozással elütni az időt. A helyi látnivalók - úgymint a falu református temploma, a fa harangláb, a Bán-patak, az I. és II. Világháború mályinkai hőseinek emlékműve, vagy a Milleniumi Park - megtekintése mellett a vendégház remek kiindulási pont a kirándulni vágyóknak. A településen áthalad az Országos Kéktúra Útvonal, de ezen túl is számos, a hegységben található látványosság is felkereshető néhány órás gyaloglással, jó részük pedig kerékpárral vagy autóval is elérhető. Ilyen a Vár-erdő, a Dédesi várrom, a Lázbérci-tó, az Odvas-kő barlang, a Hollókő-lápa, bánkúti Nagymező, vagy a szentléleki Pálos kolostorrom, de a fanatikusabb természetjárók is kedvüket találhatják a rengeteg úticélban. A közelben található települések mind távolsági busszal mind pedig autóval rövid időn belül elérhetőek és remek egynapos programokat kínálnak az odalátógatók számára. Érdemes felkeresni Szilvásváradon a Szalajka-völgyet, Lillafüreden a nem rég átadott kalandparkot és libegőt, illetve a Palotaszállót és a Hámori-tavat, a 2018-ban felújított Diósgyőri várat, Miskolctapolcán a Barlangfürdőt, Bélapátfalván a Ciszterci kolostort vagy a felhagyott mészkőbányát - hogy csak néhány helyet említsünk. -- A környékről és a faluról: A Bükk-hegység az Északi-középhegység része, Magyarország legnagyobb átlagmagasságú, barlangokban bővelkedő karszthegysége. A Bükk, az ország tüdeje, Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterülete, közel 100.000 hektár, melynek zöme védett és gondozott, nagy kiterjedésű vadon. Tájképi szépsége és élővilága felejthetetlen élményeket nyújt a kirándulóknak és az idelátogatóknak egyaránt. Középső területe 1977 óta nemzeti park. A hegységben sok jelzett turistaút található, melyek turistatérkép segítségével akár gyalogszerrel, akár kerékpárral jól követhetők, gyalogosan pedig az összes látnivaló felkereshető. A hegység egyik rejtett gyöngyszeme, az alig 400 fős lélekszámú község, Mályinka. A többi környékbeli településhez hasonlóan, történelme egészen az Árpád-korig nyúlik vissza, bár a falu határában talált leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is éltek itt emberek, és Mályinkán találták meg az újkori bükki kultúra egyetlen sírleletét is. A népvándorlás idején hun, avar és szláv népek telepedtek le, majd Bors vezér magyarjai és a kabarok szállták meg a vidéket. Nevének jelentése nem határozható meg pontosan. Egyes források a mál, azaz hegyoldal, illetve annak kicsinyítő képzővel ellátott alakjából eredeztetik. A községet Mályinka néven 1254-ben említik először okleveleink. Ettől az időtől kezdve dédesi várbirtok. Dédes eleste után a törököknek adózott. A falu magyar jobbágyai elszöktek, helyükre részben szlovákok költöztek, akik azonban hamarosan beolvadtak a magyarságba. 1785-ben épült református temploma és a hozzátartozó fa harangláb is. Harangját 1763-ban Losoncon öntötték. A helyi lakosok életmódját meghatározta az erdő közelsége, az állandó alkalmazkodás a természet kihívásaihoz, így az erdő jelentette az egyik legfontosabb megélhetési lehetőséget is, a szénégetést.
